Már a legrégibb korokban felmerült annak szükségessége, hogy a leírt gondolatot a be nem avatottak számára érthetetlen szöveg homályába rejtsék el. A titkosírás használatának a politikában, a diplomáciában és a katonai tevékenységben minden időben kiemelkedő fontossága volt. Az üzenet, a levél, a távirat szövegének elrejtésére számtalan mód és lehetőség van, de a szöveg a címzett számára csak akkor válik érthetővé, ha az üzenet küldője és az, akinek az üzenet szól, azonos módon felépített ,,kulcs" vagy ,,kódkönyv" birtokában írja, illetve olvassa az üzenetet. Ez a kriptográfia egyik alaptörvénye, ma is érvényben lévő gyakorlata.
A szerző - akinek több évtizedes munkássága a rejtjelezéssel kapcsolatos - áttekintést ad a titkosírások keletkezéséről, fejlődéséről és a különböző korokban való felhasználásáról. A bevezető a rejtjelezés létrejöttének szükségszerűségét mutatja be a titkosírások ókori emlékeinek tükrében. A középkor hozza meg a titkosírások újraéledését, fejlődését. A kódrejtjelezés a diplomáciai tevékenység és a hírszerző szolgálatok kiterebélyesedésében kap polgárjogot, majd a technikai fejlődés létrehozza a rejtjelező gépeket.
A könyv legbőségesebb fejezete a magyarországi titkosírásokat taglalja. Balassi Bálint, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, végül Kossuth Lajos kriptogrammájáig roppant széles az itthoni választék.
A precíz áttekintést a kémkedés, lehallgatás és diplomáciai üzenetváltás közeli múltjának és perspektívájának vázlata zárja.
