„Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt.” – így kezdődnek a mesék A virágok vére című regényben, amelyek átszövik, kiszínezik és árnyalják a 17. századi Iránban játszódó történetet és megkönnyítik egy tizennégy éves lány felnőtté válását.

Mintha Az ezeregy éjszaka meséi folytatódnának úgy válik hátterévé a mese a valóságnak és a valóság a mesének. A fiatal lány éppen férjhez menés elő‘tt áll amikor szeretett apjának halála miatt hozomány nélkül marad. Kénytelen elhagyni faluját és anyjával Iszfahánba indul apja féltestvéréhez.
A gazdag nagybácsi aki sző‘nyegtervező‘ a legendás Nagy Abbász sah udvarában felkarolja a szegény rokonokat. Szolgálóként bánik velük mégis ő‘ bátorítja a lányt hogy tanulja ki a mesterséget. A lány tehetséges sző‘nyegtervező‘nek bizonyul bár a férfiak uralta szakmában nincs sok esélye az érvényesülésre. Titkos házasságra kényszerül ami idő‘vel választás elé állítja: vagy lemond emberi méltóságáról vagy mindent kockára téve követi lelkének belső‘ hangját és a saját lábára áll...
A regény a csodálatos perzsasző‘nyegek világába kalauzol el bennünket - megismerjük készítésüket történetüket idő‘tlen mintáik jelentő‘ségét és üzenetét csillogó színeik forrását.